Ma reggel a kelleténél kicsit korábban ébredtem. 

Sikerült olyan jól beosztani a megnövekedett időmet, hogy jutott kényelmes reggelizésre és a szokásosnál hosszabb reggeli kutyagolásra is. 

A melegszendvicseim eszegetése közben ráértem gondolkodni. Ha ez otthoni körülmények között zajlott volna, biztosan hangosan is kimondom. Már pedig ha otthon így kezdtem a mondatot, hogy "azon gondolkodtam", vagy "az jutott eszembe", drága férjecském a fejéhez szokott kapni ijedtében: "mibe fog ez kerülni nekem ?" 

Pedig a mostani "azon gondolkodtam" neki semmibe sem kerül. 

De kicsit vissza kell kanyarodnom a tegnapi naphoz...Csodák csodájára nagyon jó napom volt a hotelben, kevés c/o-m volt, korán végeztem. Ez azt jelenti, hogy negyed háromkor már túl voltam mindenen. Mivel nem kellett haza rohannom (Zsófi levitte kora délután Melikét sétálni), ráértem nézelődni a boltokban. 

Irány a kedvenc áruházam, ami csak 2 perc sétára van a hoteltől, és mindig (vagy legalább is többnyire) találok benne olyan holmit, amire égető szükségem van, és nem kerül sokba. Ez a boltocska a Primark.

Egy 6 szintes csoda üzlet. A földszintet és a 6. emeletet rutinosan kihagyom. A nulladikat azért, mert ott van a pasik birodalma és a női szépítőszereké. A pasi részleg azt hiszem érthető, szépítőszerekre pedig nem költök. Na, nem azért mert én olyan tökéletes lennék, dehogy! A valódi ok az, hogy kb. olyan szépen tudok sminkelni, mint ha egy majomnak adnának sminkkészletet a kezébe. Pedig legtöbbször rá férne egy kis vakolat az arcomra :P.... a 6. szint pedig a gyerek ruháké, amire szintén nincs szükségem.

Szóval, nulladik és 6. kilőve. Az 5.ket is hanyagoltam, pedig ott a kedvenc kiegészítőim találhatók, úgymond táskák, fehérneműk és cipők. 

Csütörtökön gyarapítottam cipőim számát két párral, ezért azt a szintet is mellőztem tegnap. Az elsőn általában nem szoktam semmit sem találni, ezért feljebb mentem. Tudtam, hogy a 4.en láttam előző héten olcsón vékony nadrágokat. Egy próbát megér, hátha van még belőle. ...mi az hogy! Hegyekben állt. Első nekifutásra egy számmal kisebbet sikerült választani, de így legalább már tudtam a megfelelő méretet, és azzal már nem kellett a próbafülkébe mennem. ... megvan a naci. Mi jöhet még? Mi más, mint egy fekete-fehér csíkos póló ruha! Legalább passzol a fekete balerina cipőmhöz. Meg sem próbáltam, ránézésre jó. ... És ekkor megláttam! Igen, ott volt álmaim blúzocskája. Napok óta nézegettem a különböző kirakatokat, mert nagyon tetszett egy bizonyos fazonú felső. Trikó pántos, a vállakat szabadon hagyó, de mégis kis, rafinált ujjacskával rendelkező CSODA! Csak az ára nem tetszett sehol :(.

És ekkor ott virított egy igen igen kedvező árcédula az általam favorizált ruhadarabon. Hallottátok vajon a zakatolást? Mert a szívem erősen zakatolni kezdett. De semmi kedvem sem volt újra a próba fülkébe menni, ezért csak úgy magamhoz mértem. És nem tévedtem, jó méretet választottam. ÉS most értünk el a gondolkodásom "tárgyához". Konkrétan a konfekció méretekhez.

Mert ugyebár adva van a női testalkat 3 csoportba sorolása. Körte, alma és homokóra. 

A homokóra mindegy mit választ, arányos alkata miatt passzol rá a konfekció méret. 

Az alma? Mivel szinte minden ilyen alkatú sorstársamnak be kell érnie a zsák fazonnal, azt hiszem túl sok elmélkedést nem igényel. 

És most jön a körte, vagyis én. Fénykoromban (nem is volt az olyan régen, csak 32 éve) még a homokóra csoportba tartoztam, de aztán két gyerek után "megasszonyosodtam". 

Voltam kicsit almácska is, de az elvesztett huszon pár kg hatására manapság a körtéket erősítem.

Ugye a normál ruhaméret, amit manapság M-nek titulálnak, valahol a 38-as méret környéke. Esetleg még belefér a 40-es is, de az már súrolja a határokat. Aztán jön a 42-es, ami nagyjából L-es lehet. 

Mire is akarok kilyukadni? Csak arra, hogy milyen lehetetlen méretekkel rendelkezem, mint körte. 

Álmaim felsője 38-as, a csíkos ruha 42-es, a nadrág szintén. ...A blúz méretes mindenhol. A ruha szerencsére nem feszül annyira a pocimon, mint hittem, de határozottam hangsúlyozza a csípőm és a combjaim körvonalait. 

Na, a nadrág már kicsit keményebb dió. Mert a combomon kell a 42-es, de a derekamon elég lenne a 40-es méret is. Igen ám, de ilyen nincs. Vagy 40, vagy 42. 

És reggel ezen gondolkodtam. Mi lenne, ha a konfekció készítők ( a ruha tervezőire már gondolni sem merek, hiszen ők minden ruhát csak anorexiás méretben tudnak megálmodni) varratnának unkonfekció méretet is? 

Felülről lefelé egy-egy számmal növekedőst? Mert nem lehet minden ruhát beszűkíteni, vagy övvel hordani. Az előző művelet nem éppen gazdaságos, hacsak nem vagyunk varrónők. Az utóbbi pedig nem mindig csinos. 

De ha lenne olyan nadrág, aminek a derék része 40-es, a csípő pedig 42-es, vagy arányosan így emelkedne minden méret (42-44, vagy 44-46, stb.), talán a hozzám hasonló sorstársak is találnának magukra pontosan illő ruhákat. 

Azonban ez csak egy kósza reggeli gondolat volt csupán. Mert biztosan nem érné meg ennyi méretben varratni. Vagy esetleg mégis? Talán be kellene adni  újításnak. Hátha bejönne, és milliomos lennék! 

Addig is,amíg rajtam kívül valaki másnak is eszébe jut ez a világrengető probléma, marad az öv. 

De jó lenne megérni, hogy reggeli agyszüleményem valósággá válik!