Sokszor lehet olvasni különböző forrásokból, hogy a sorsunk meg van írva a csillagokban, vagy a Sors Könyvében, kinek ahogy tetszik. Hallottam olyan történeteket, hogy valakik sikeresen megmenekültek egy halálos balesetből, mégis hamarosan meghaltak egy másikban. Pech? Vagy a Sors?
Igen, én is szoktam mondani néha, úgy látszik nekem az volt megírva. Most egy ilyen esetről mesélek. Szerencsére annyira nem volt tragikus, bár ki tudja mit alakított a jövőmön.
Ugyanis, hetekkel ezelőtt egyik supervisorunk megemlítette, hogy szerinte már itt az ideje annak, hogy kapjak saját szintet a hotelben, amit takaríthatok. Ugyan nincs üresedés, senki sem megy el, csak néhány emberrel nincsenek megelégedve, és úgymond büntetésből, elveszik tőlük a szintjüket. A múlt csütörtökön történtek óta sajnos nem került szóba az "előléptetésem". :(
Általában két hétre előre tudjuk a beosztásunkat. Sajnálattal vettem észre, hogy a normális heti két szabadnap helyett hármat kaptam. Ez ugyebár annak jó, aki nem akar spórolni, viszont sokat pihenni igen. De otthon is két nap a megszokott, a többit szabadságban elintézi az ember lánya. Megkérdeztem, miért a 3 nap? A válasz az volt, hogy azért mert kevés szobát foglaltak le a vendégek, és nem tudnak mindenkinek munkát adni. Más is kapott 3-at a héten. Nagyon nem nyugtatott meg a tény, hogy nemcsak én fogok többet pihenni, de kevesebbet keresni, de mit tudtam csinálni? Beletörődtem.A szabadnapok kedd-csütörtök-péntek lett volna. Először. De Előző héten felhívott a supervisor, hogy nem cserélném-e el a keddemet szerdára, mert egy kolléganőnek kellene a kedd. Persze, miért ne? Így lett szerda-csütörtök-péntek.
Aztán szerdán Szofi napközben írt, hogy nagyon nehéz napja lesz, mert valaki megbetegedett, nem ment dolgozni, és a szobáit szétosztották a többiek között. Ez azt jelentette, hogy a megszokott 18 szoba helyett, 19-21 jutott fejenként. Kicsit mérges lettem, hiszen ilyenkor meg szokták kérdezni a szabadnapost, be tudna-e menni dolgozni, de most nem tették. Pedig bementem volna szivesen. Semmi tervem nem volt szerdára. csak úgy tengtem-lengtem.
Aztán munka végén megkérdezték Szofit, hogy csütörtöki napon behívhatják-e, ha még mindig beteg lesz a kollégánk? Mondta, hogy őt nem, de kérdezzenek meg engem. Este 6kor hívott is a főnök, hogy ha szeretnék, mehetek dolgozni csütörtökön. Hurrá, mégsem lesz 3 napom!
Na, a csütörtök szörnyen sikerült. Bárcsak maradtam volna itthon!
A szoba mennyiség még elment, de hibát hibára halmoztam aznap. És ez nem szokott jót jelenteni.Két nagyon súlyos hibát vétettem, bár csak az egyik miatt szóltak.De azért kiabálva. :( Vannak a hotelben, úgynevezett DND (Don't disturb !), vagyis ne zavarjanak kártyák, amiknek a másik oldala a kérek takarítást felirattal bír. Ezeket kell az ajtóra akasztaniuk a vendégeknek. Nos, volt 3 DND szobám. És egy másik szinten egy olyan, ahol ágyneműt kellett volna cserélnem, de a vendég még maradt. Na, ezt nem vettem észre a lapomon reggel, nem jelöltem be magamnak. Mivel nem volt üres szobám, nekiálltam ezt takarítani. Sajnos a figyelmetlenségem miatt szarvas hibát követtem el. Nem cseréltem le az ágyneműt, csak a paplan huzatot, mert az nagyon koszos volt. Miután végeztem, kiderült, hogy elrontották a lapom reggel, ebből a szobából kiköltözött a vendég. Én nem is figyeltem, hogy nincs ott a bőröndje, mert ugyebár akadnak olyan vendégek is (nem túl sokan), akik ruha tárolásra a szekrényt szokták használni, nem a nyitott bőröndből öltözködnek napokig. Jött a supervisor, hogy kiköltözött a vendég, de semmi gond, mert látja, hogy szépen kitakarítottam, úgyis ágynemű cserés volt a szoba. Micsoda? Én nem cseréltem le az egészet, csak a takarót,mert az volt koszos! Mivel elnéztem a lapom, és nem jelöltem be, hogy cserélnem kellene! Ez nagyon nagy hiba! De nem szólt semmit. Segített lecserélni a lepedőt és a párna huzatokat. Ez után jött a másik óriási hibám.
A felső szinten átváltott a DND, a vendég mégis kért takarítást. A szint supervisora lejött hozzám, és mondta, hogy mind a 3 szoba kér takarítást. De! És itt követtem el a főben járó vétséget, ami a kiabálást eredményezte. Nem értettem, hogy a kedves vendég most azonnal, fél 2kor kéri. Mert normál esetben, ha átvált egy szoba, akkor megcsináljuk, ha már végeztünk a többivel, de ilyenkor azonnal menni kell takarítani. Szóval, tettem a dolgomat tovább, még rendbe tettem pár szobát, mikor jön a supervisor kiabálva. Reklamált a vendég, nagyon mérges, miért nincs még kitakarítva nála? Megjegyzem negyed 3 volt. 3 óráig kell végezni a szobákkal. Tehát bőven belefért volna az időmbe, hogy megcsináljam. De mivel én nem értettem, hogy azonnali takarítást kér, ő közben visszament, és nem volt kész a szobája! Emiatt kisebb botrányt csapott, jogosan. Azonnal abbahagytam a másik szobát, szerencsére az utolsó check out volt, félbe hagyhattam, és rohantam takarítani. Megcsináltam, és sűrű bocsánat kérések közepette elmondtam a csoport vezetőnknek, hogy sajnálom, csak annyit értettem, hogy a vendég mégis kér takarítást, azt nem, hogy most azonnal. Mire ő: Pedig én mondtam! Érdekes, ha a másiknál volt ilyen azonnali takarítás, azt mindig megértettem, de most nem. Mindegy, ezen már nem tudtam változtatni. Nem tett igazán jót a szálloda hírnevének egy ekkora hiba, bár a nagyfőnök nem szólt érte.
És ezek után jutottam arra a következtetésre, hogy ne küzdjek a sorsom ellen, mert a sors megbosszulja. Ha belenyugszom a 3 szabadnapba, nem akarok minden áron dolgozni, akkor nem követek el két ilyen hatalmas hibát is egy napon! Bár eddig nem volt következménye, a főnök nem szólt semmit sem miatta, de nekem nagyon borzalmas volt az a napom. Nem kívánom senkinek sem.
Ja! És ami a legfontosabb, az az, hogy azóta nem került szóba az "előléptetésem".
Úgy gondolom, tényleg meg van írva valahol a sorsunk, küzdeni ellene értelmetlen, de
"Higgy benne, és tudd, hogy amikor készen állsz rá, a sors teljesíti a kívánságod! "... (Müller Péter) .
