Na, ilyen az én formám!

Ha már megint nem tudok aludni hajnalban, gondoltam megörvendeztetem a barátaimat egy újabb „agymenéssel”. De jelenleg, vagyis hajnali 5-kor nem elérhető a blog.hu. De álljunk a dologhoz pozitívan! Megírom word-ben a szösszenetet, aztán, ha újra működik az oldal, majd jól idemásolom.

Szóval, már régebb óta foglakoztatott egy téma.

Az amszterdami színtelenség témája. Vagyis talán nem az egész városra kiterjedően, csak azokra a helyekre ahol én megfordultam eddig.

Szofi már több, mint egy éve lakott abban a városrészben, ahol a lakosság jelentős hányada muszlim vallású.  Mivel hozzá költöztem, ebből következik, hogy 8 hónapig én is ott éltem.

Nem ismerem a kultúrájukat (pedig nagyon érdekesnek tűnik, és jó lenne egyszer komolyabban is elmélyedni benne), de azt hittem ők színesebben öltözködnek. Mert amit a piacon tapasztaltam, azt a sok-sok színes női ruhát, azokat a feltűnő bizsukat, csillogó cipőket elnézve, nekem a vidámság jutna először eszembe, nem pedig az a szürkeség-feketeség ami látható az utcán viselt ruhatárukon.

Mondjuk, az idősebb muszlim férfiak legtöbbször öltönyben jártak, kivétel talán ez alól az egy-két igazán hithű muzulmán, aki (nem is tudom mi a pontos neve annak a ruhadarabnak) olyan kaftán szerű ( „hitetlen” szemmel egyszerű hálóing :D ) ruhát hordott, kis fejfedővel.

Szóval, a piac kínálata után meglepően tapasztaltam, hogy az utcán a nők milyen egyhangúan öltözködnek. Vagyis, ez sem igazán megfelelő kifejezés. Én, saját magam 4 csoportba osztottam őket.

1. Az európai nézeteket és kultúrát követők, vagyis akik egyáltalán nem követik a muszlim előírásokat.
2. Akik európai módon öltöznek, de a fejükön kendőt hordanak.
3. Azok, akik (jellemzően az idősebb nemzedék), betartják a muszlim öltözködést, hosszú ruhában, női kaftánban és kendőben mennek csak ki az utcára.
4. És az utolsó csoport, az igazán vallásos nők (velük csak nagyon ritkán lehet találkozni) hidzsabot viselnek, ez a lepel, vagy zsákszerű ruhadarab, ami tetőtől-talpig befedi őket, a legfanatikusabbaknak csak a szeme látszik ki, a kezük sem, mert kesztyűt hordanak. És szigorúan feketében járnak. Nem mondom, először kicsit ijesztőnek tűntek, de ők is csak nők! A szívem mélyén csak sajnálni tudom őket, de azt nem tudhatom, hogy saját akaratukból, vagy kényszer hatása miatt hordják.

Visszatérve a színes öltözködésre!

Aki a piaci kínálat színes kavalkádja után azt hiszi, mint én naív, hogy ugyanilyen vidám színeket fog látni az utcai viseletben is, na, az nagyot fog csalatkozni.

Leggyakoribb szín a fekete. Aztán lehet még a szürke ötven árnyalata, esetleg olyan terepszínű keki. Néha a fejkendőkkel visznek egy kis változatosságot az életükbe. Azok tényleg sok féle színben, és mintával kaphatóak. (Csak azt tudnám, a sok színes holmit,amit a piacon árulnak, hova veszik fel? Otthon, amikor idegen szem nem láthatja őket? Ja! És még valami! Nincs ám extrém hajszín, vagy hajviselet. Fekete. Vagy kendő takarja, vagy csak hosszan lóg. Rövid hajú muszlim nőt sem láttam eddig.

Most akkor képzeljetek el engem! Amikor megérkeztem, a kis okkersárga ballon kabátomban igazán kilógtam a sorból.

Aztán, ahogy telt-múlt az idő, és a fogyásom miatt cserére szorult a ruhatáram, kezdtem az itteni divat szerinti ruhákat vásárolni. De azért nem feketét, valahogy úgy adódott, hogy a zöld szín irányába orientálódtam. Néha, amikor vártam a metrót, előfordult, hogy hollandok (persze hollandul) beszédbe próbáltak elegyedni velem. Mondanom sem kell, mekkora sikerrel. De a hotel előtti villamos megállóban is hasonló eredményt ért el az, aki azt hitte ide valósi vagyok.

Októberi szabadságomról visszatérve, magammal hoztam kedvenc téli snowboard dzsekimet. Ami hagyományosnak igazán nem mondható, mivel lila-rózsaszín-fekete kockás. De imádom! Ebben aztán igazán ki lehet tűnni a tömegből . Szofi lányom mindig azt mondja, nem tudok elveszni, mert bárhol észrevesz. Ilyen kabátja nincs senkinek sem! Legalább is eddig még nem jöttem szembe önmagammal.

Én, kis naiv, azt gondoltam, ha elköltözünk, ide a feketék lakta városrészbe, akkor majd nem leszek kirívó eset a színes kabátomban, de nagyot tévedtem.Hiszen, a filmekben is azt látni, ők igazán szeretik a színes holmikat. De nem, feketét hordanak.Sokszor alig lehet megkülönböztetni a bőrük színét a kabátjuktól. Elvétve, nagy ritkán a merészebbek felvesznek egy-egy piros dzsekit, de azt is inkább csak a pasik.

Viszont a cipők! Na, erről is érdemes pár szót ejteni.

Itt a legtöbb ember, évszaktól függetlenül, sport cipőben jár. Még kosztümhöz is gyakran húznak fel edzőcipőt. Gondom, a sok macskaköves út és a biciklizés miatt is ez a kényelmes. Viszont ezek a cipők a szivárvány minden színében pompáznak. Igaz, rendkívül márka hűek, mert néhány Adidastól eltekintve, itt a Nike a menő. Eddig még nem is sikerült vennem magamnak, hiába vannak olyan akciók, hogy csak ámulok és bámulok, mert cipőben viszont nem vagyok hajlandó ennyire színeset felvenni.

Aztán egy szép szombati napon, munkából hazafelé tartva, átvágtunk az itteni piacon (szinte semmiben sem különbözik a másik városrész piacának kínálatától) megláttam álmaim bakancsát. Igaz, ami igaz, az eredeti tetszett meg egy fiatal lányon, de az Timberland lévén számomra megfizethetetlen lenne. Ezért jó nekem a másolat is.  Az eredeti bakancs árának töredékéért. És tessék most megkapaszkodni, ez a bakancs minden, csak nem fekete! De imádom!

És megint sikerült kitűnnöm a tömegből. Lila kockás dzseki, okkersárga hosszú szárú bakancs! Miután elvesztettem a szürke sapkám, az sapi legalább követi az itteni divatot, fekete.

ÉS akkor most feltesszük az I-re a pontot!

Nagyon lenőtt a hajamban az otthon,októberben festetett melír,ezért arra gondoltam Szofival befestetem. Csak a színben nem voltam biztos, dögös vörös,vagy kicsit szolidabb szőke? ( ha már egyszer belül szőke vagyok :P )

A vörös lett a nyerő. Mivel akciós volt, és sokkal gazdaságosabb volt kettőt venni, mint egyet, haza ballagtunk két doboz vörös hajfestékkel. Szofi nagyon lelkesen nekiállt befesteni a hajam. Közben csak mondogatta: Anya, ez nagyon jó! Én is ilyet szerettem volna, de bezzeg eddig nem volt az üzletben! Gyanakvó ember lévén, amit nagyon dicsérnek rajtam, az mindig gyanús nekem, csak megnéztem a színét! (Ja, mert tükör, az nem volt a közelben) És akkor ért, mint derült égből a villámcsapás, a felismerés: ez most tényleg olyan színű lett, mint a dobozon! Dögös vörös, de nekem nem tetszik :( Szofi esküszik, hogy jó. A kolléganőim közül csak egynek tűnt föl, hogy valami nem stimmel, de ő nem tudta eldönteni, hogy most szőkülök-e vagy vörösödöm, csak annyi rémlett, hogy eddig nem ilyen volt a hajam. Vagyis annyira talán mégsem szörnyű. Drága szerelmem, az elküldött képemet meglátva ennyit mondott: Nem is olyan szörnyű! Olyan Dana Scullys, az X aktákból. Csak te szebb vagy!  De ettől függetlenül nem békéltem meg magammal. Viszont ilyen marad. Majd csak megszokom valahogy! Viszont annyira azért nem vagyok vele még kibékülve, hogy le is fotóztassam magam. 

Egy előnye azért van. Tegnap is akkora tömeg volt a Centralon, hogy Szofi lemaradt tőlem! Mondtam neki, sebaj! Csak keresse a vörös fejű, lila kockás kabátos nőszemélyt, és mindjárt megtalál 

És az is biztos, nekem nincs szükségem kis botra erősített, magasba emelt zászlócskára, mint a japán turista csoport idegenvezetőjének. Most igazán messziről kirívok a tömegből.