Egyszer már meséltem a lomizásokról. 

Talán arról is írtam, hogy egyszer lomiztunk 4 db étkező széket. Ezek nagyon jó állapotban voltak, kivéve a kárpitozást. Azzal is csak annyi baj volt, hogy fehér lévén, az idő során nagyon elkoszolódott. Mondjuk, nem is értem mi vitte rá a tervezőt, hogy étkező széket fehér gyöngyvászonnal kárpitoztasson. 

Szóval egyik vasárnap este 4 db székkel tértünk haza.Ez valamikor júliusban történt. Először arra gondoltunk, mit nekünk kosz? Majd jól kitisztítjuk! :D Aztán, ez elmaradt. 

Na, majd én megmutatom! Át fogom kárpitozni a székeket. Igen ám, de hol vegyek rá új anyagot?

Gondoltam, valami jó erős sötétítő függöny anyag is megteszi. Persze, de azt hol vegyek? Nem úgy vagyok ,mint otthon, Kaposvár összes méterárú boltját ismerem. Amszterdamban semmit sem :(.

Eszembe jutott Ikea, Jysk és társai, de itt horror áron lehet függönyhöz jutni. Méter áruban meg nulla a kínálatuk.

És ekkor mellém szegődött a szerencse. Az előző albérletnél minden nap volt piac. Ha szabadnapos voltam, mindig lementem körülnézni. Lehetett függöny anyagot kapni méterben is. Ez kell nekem! Na, persze, meg ahogy Móricka elképzelte, csak csodaszép, rendes függönyök voltak. Sötétítő nem. És aztán egyszer csoda történt. Valahonnét odavetődött egy másik árus is. Nagy szín és minta választékban volt nála igazi, vastag sötétítő függönynek való, de akár bútor kárpitozásra is alkalmas anyag. Mit ad Isten, kemény 4 euro/ méter árért. Gyorsan lefotóztam a számításba jöhető anyagokat, és közvéleményt kutattam a családnál. Szerintük melyik szín legyen?

Mivel Szofi szeretett volna türkiz színt, azt választottam. Életem párja gyorsan kiszámolta mennyi anyagra lesz szükség, és vissza mentem megvenni az anyagot.

Aztán a kezdeti lelkesedésben odáig jutottam, hogy egy lepedőből csináltam szabásmintát. Ezzel el is telt a szabadnapom. Sebaj, legközelebb nekiállok!

Sajnos azt tudni kell, ahhoz, hogy én nekiálljak varrni, nagyon sok mindennek passzolni kell.

- süssön a nap ( vaksi lévén rossz időben, sötétben nem látok rendesen) 

- ne zavarjon senki ( vagyis legyek egyedül a lakásban)

- legyen elegendő időm mindenre ( nem árt ha van szabadnapom mert munka után kevés az idő ilyesmire)

- és nem utolsó sorban, sikerüljön, amit elterveztem ( ha nem jön össze elsőre, akkor alszom rá egyet, vagy inkább jó sokat)

A lepedős szabásminta eléggé elnagyolt lett, mert csak a székre terítve tudtam kiszabni. Annyi azért körvonalazódott, hogy nem lesz rossz. 

Kiszabtam a rendes anyagból. Összeférceltem, és nem tetszett. Elment az összes kedvem. Eltettem, jobb időkre. 

Pár héttel (! ) később, gondoltam, leszedem az egyik székről az eredeti huzatot, és ahhoz kiszabom rendesen. Ehhez csak ki kell szedni a tűző kapcsokat, hogy le tudjam húzni. Na, aki azokat belődözte, biztos nem gondolt arra, hogy lesz egyszer egy magyar nőszemély, aki szeret SK megoldani dolgokat. Kb. 100 kapoccsal volt lerögzítve a fához az anyag. Fél nap ráment a kiszedésükre. És akkor megint pofára estem. Egy helyen nem fértem hozzá, nem tudtam leszedni a huzatot. 

Az anyag újra a szekrényben landolt, jó hosszú időre. De most nagyon hosszú időre.

Szatyorban költözött velünk az új albérletbe. Ha jól számolok, több mint 4 hónapot töltött bezacskózva. 

Aztán most, hogy munkahelyet váltottam, lett hirtelen 3 szabadnapom egymás után. Megint előszedtem. 

A napocska hét ágra sütött, tehát nem panaszkodhattam a látási viszonyokra. Időm is volt, és senki sem zavart. Még a kutya sem.  Vigyázott rám, a szőnyegen fekve. :D

Gondoltam egy merészet, és letéptem a huzatot a székről. Szétszedtem és az eredetihez újra szabtam az anyagot. Most már passzolnia kell. 

Ezen a képen az egyik normál és a lecsupaszított szék van.

A négy huzat immár újra szabva, összeállításra várt. Közben megint eltelt egy nap. 

Új munkahelyem első szabadnapját férceléssel és varrással töltöttem. Mivel nem vagyok se varrónő, se kárpitos, először mindent szépen összeférceltem. Ez kb. 5x annyi időbe telt, mint a varrás :D. De kész lett!!!

Anyósom szavai jutottak eszembe. Ő mindig azt mondta, ha valamit varrtam, vagy kötöttem és elsőre nem sikerült: "kislányom, jegyezd meg! Soha nem azt fogják kérdezni, hogy mennyi idő alatt készült, hanem azt, hogy ki csinálta! " És milyen igaza van! Jó munkához idő kell! :D 

Íme a végeredmény! 

Annyi tennivaló van még velük, hogy a fához rögzítsük a huzatokat. De már ez sem akadály, mert tegnap vettem egy kézi tűzőgépet. :D

És együtt a 4 szék. Ezen a képen a napnak háttal, kissé más színűnek tűnnek. 

Most már a helyükre kerültek. Azt nem tudom, mennyi ideig fognak az új ruhájukban minket szolgálni, de nekem tetszenek. Megérte rá költeni 16 Eurót és közel 4 hónapot! :D 

De egyet biztosan tudok! Szép szakma a kárpitos, de nem fogok szakmát váltani. :D