Miután ma ismét ajtó (nem) nyitási problémája támadt egy vendégnek, elmondom mi az amit soha ne tegyen egy housekeeper.

Az első amit elmondanak a tréning során, hogy soha senkinek nem szabad kinyitni a takarítónak a saját kulcsával egy vendég szobáját, ha ő kéri. Ez tilos! Never ever!

Mert mi van, ha történetesen az nem is az ő szobája? Sajnos volt rá példa, hogy így raboltak ki vendéget. 

Többször előfordult már eddigi (6 hónapos :) ) pályafutásom alatt, hogy nem működött a vendég kulcsa. Ilyenkor a housekeeper udvariasan közli a kedves vendéggel, hogy

1. Sajnos, nem tudom kinyitni az ajtót

2. Legyen kedves lefáradni a recepcióra és ott frissíteni fogják a kulcsát.

Eddig minden esetben a vendég volt a hibás, nem a kulcs :P. Ugyanis szobák a folyosó két oldalán tükörképei egymásnak. Miután a liftből kiszállnak, egyik oldalon pl. a 808, vele szemben a másik oldalon a 818-as szoba van. A félreértések abból szoktak adódni, hogy ha rossz irányba indul a kedves vendég, pont az ellentétes oldali szobába szeretne bejutni, amit természetesen nem nyit a másik szoba kulcsa. Még szerencse! :D

Volt olyan eset, hogy egy tetőtől talpig hagyományos muszlim ruhát viselő hölgy ( ahogy ezt el várják tőle nyilvános helyen) megszólított, hogy nem működik a kulcsa. Rengeteg csomag volt nála. Először megpróbáltam én kinyitni a kulcsával, de nem sikerült. Kérdeztem tőle, hogy van-e pótkulcsa? Van, de a férjénél. Sajnálom, de akkor vissza kell mennie a recepcióra, hogy frissítsék a kulcsát. Én nem tudom kinyitni az ajtót. Ő megköszönte, megvárja a férjét, mondta. Én pedig mentem a dolgomra. Nem sok idő múlva, be szerettem volna menni egy szobába takarítani. Uramnak szent fia, a vendég benn volt a szobában. Elnézést kértem és megkérdeztem kér-e takarítást? És nicsak! Kit látnak szemeim? Az előbbi hölgyet, már kendő nélkül pont az ellenkező szobában, ahova be szeretett volna menni. Hát persze, hogy összecserélte a két szobát!

De a never ever történetét most mesélem el. Szóval, egy orosz hölgy, látásból már ismertem, tudtam, hogy a 802-es szobában lakik, kétségbeesetten magyarázta, hogy nem nyílik az ajtaja, nem működik a kulcs. Egész reggel a többi orosz vendég ajtócsapkodását és zajongását hallgattam, tudtam, hogy barátságban vannak a hölggyel. De ők éppen eki a hotelből. Gondoltam, valamit benn felejtett a vendég, ráadásul valamit a férjéről is magyarázott. És ekkor megszántam. Amit se előtte, se azóta egy vendégnek sem tettem meg, kinyitottam neki az ajtót ami előtt toporgott. DE! Mielőtt kinyitottam volna, ránéztem az ajtóra. Bennem lakó védőszellemem hangos tiltakozása ellenére (miszerint: vigyázz, ez a 812 és nem a 802!!! ) is kinyitottam. A nő bement. Kicsit gyanús volt a dolog, ezért vártam az ajtó előtt pár másodpercig, mert hátha rossz szobába engedtem be, de a hölgy beszélgetni kezdett a benn lévő férfival. Gondoltam, akkor nagy baj mégsem lehet, talán mégis az a  szobájuk, rosszul emlékeztem. Egy fittyfenét! Nem az volt a szobája, és gondolom ezt közölte vele a másik vendég udvariasan. Ezután a hölgy elnézést kért tőlem, mondván, összekeverte a szobákat. A dolog csattanója azonban az volt, hogy talán egy negyed óra elteltével jött a supervisor, és kérdezte, hogy én nyitottam-e ki a szobát? Mert a vendég, akire rányitott a hölgy, reklamált- mellesleg teljesen jogosan- hogy bement hozzá egy idegen nő. Persze,bevallottam hogy én voltam a tettes. És ekkor jött a never ever! Tudom én hogy soha  de soha, meg minden. De mit csináljak már utólag? Többet nem fordul elő. Egész nap arra vártam, hogy mikor mondják azt, hogy viszont látásra, nekünk ilyen felelőtlen dolgozó nem kell! De nem mondták. Szerencsére. Azóta már máskor is előfordult, hogy felcserélték a szobákat, de nem nyitottam ki. Hogy akkor vajon miért? Ezt hívhatják pillanatnyi elmezavarnak? Ki tudja. 

De ami az egészet eszembe juttatta, az az volt, hogy egy kedves vendég ma természetesen megint rossz ajtón szeretett volna bejutni. Kérdezem: nem működik a kulcs? Már éppen mondani akartam, hogy irány a recepció, mert én a világ minden kincséért sem fogom kinyitni, amikor is felnézett  az ajtóra és azt mondta: ó, de hiszen ez nem is az én szobám! Bizony, nem az volt! :D

Viszont egy valamit nem értek. Miért mindig csak a nők cserélik fel az ajtókat? Ennyire rosszul tudunk tájékozódni? Vagy csak simán nőből vagyunk, és kész, ennyi! 

Szóval, kedves olvasóim, tessék megjegyezni, amit én saját káromon tanultam meg: ajtót senkinek sem nyitunk ki! Never ever!!! :D