Mióta kiköltöztem, egész jól megnyugodtak az idegeim. Valahogy egészen rám ragadt a hollandok nyugodtsága. Persze van még hova fejlődni! :)

De a tegnapi és a mai nap után a kötél idegeim kezdenek cérnásodni. 

Tegnap- vasárnap lévén- ritkábban járt a metró. Sikeresen lekéstem az egyiket, várni kellett majd' negyed órát a következőig. Mit is csináljak, nekiálltam játszani a telómon. Ilyen esetekben mindig jól jön egy kis mahjong. Megjött a metró, még nem sikerült kirakni a játékot, ezért a kocsiban folytattam. Leültem, azt még észrevettem, hogy igen hangosan megérkezett 4 fiatal srác. De azt már nem néztem, hogy mi van az egyikük kezében. Csak annyit láttam, hogy még visszalép a nyitott ajtón, de rögtön utána újra a kocsiban állt. És ekkor akkorát szólt valami , mint egy ágyú! A kiskölyök kidobott a nyitott ajtón egy petárdát az üres peronra. Mit mondjak! Megállt bennem az ütő. Mert az előzményekre csak a srácok röhögéséből következtettem, de a durranásra majdnem felugrottam. És ők teli szájjal vihogtak. Rajtam kívül azonban senkit sem érdekelt a dolog. Itt ehhez hozzá szoktak már , ilyenkor decemberben igen gyakori. Hollandiában nem tilos a petárdázás. Úgyhogy rövid belül az én szívverésem is a normális ritmusra állt vissza.

Aztán ma hajnalban (hiába voltam szabadnapos), szokás szerint 5 körül ébredtem. Hangos beszélgetést hallottam az ablakom alatt. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, egyrészt mert megszoktam, hogy hétvégeken mindig hangoskodnak, másrészt mivel egy kukkot sem értek hollandul, azt beszélhettek, amit csak akartak. Kicsit később szirénát is lehetett hallani, de ez is gyakori, mert közel van az autópálya. 

Aztán fél hét körül lányom párja az erkélyen dohányozva vette észre, hogy alattunk valami nagy gond lehet, mert rendőrökkel teli az utca. Hamarosan írt  a szomszédunk, aki szintén magyar, hogy megpróbálta valaki kirabolni a bank automatát. És le van zárva az utca.  Nem sokkal később, lányom párja dolgozni indult volna, vissza jött a lakásba, mert itt felejtette a személyijét. Újra lement az autóhoz. Kb 3 perc múlva megint visszajött. Nem mehetett el dolgozni, vissza fordította egy rendőr. Mondván, hogy azonnal menjen vissza a házba, mit képzel? Egy bűnügyi helyszín közepén tartózkodik. Na, irány a bejárat. Ott meg egy másik rendőr kérdezte meg, hogy mit mászkál ott? Vissza akar menni a lakásba, mert itt lakik, volt  a válasz. De itt most nem lehet kint lenni!

Szegény szomszédunk kicsit rosszabbul járt. Kutya sétáltatásból visszatérve, nem akarták beengedni a házba. Két lépcsőházon keresztül is be lehet jutni, a sajátjuktól elküldték. Próbálkozott a másikkal. Ott sem akarták beengedni. Kisebb cselhez folyamodva a szálloda mosodás kocsija mellett surrant be a kutyával.

Közben az ablakon kinézve szemlélődtünk. Először csak két rendőrautó és pár rendőr álldogált tanácstalanul az utcán. Amit persze kordonnal vettek körül. Aztán egyszer csak igen megnövekedett az egyenruhások száma. Megszámoltam. 16-an álltak egy kupacban. Közben feltűnt két tűzoltó autó és két mentő is. Nofene, ez nem csak egy bankautomata kirablás lehetett. Itt valami komolyabb történhetett. Közben kiderült, hogy a filmekből látott szerelésbe öltözve, tűzszerészek is megjelentek.

Ja! Majd el felejtem! Lányomék, ha már egyszer dolgozni nem mehettek, mert kijárási tilalom lépett életbe, átmentek a szomszédhoz kávézni. Onnét visszatérve vette észre a párja, hogy ott maradt a kocsi kulcsa. Kilépett az ajtón, hogy átmegy érte, erre egy rendőr felszólt az utcáról, hogy azonnal menjen vissza a lakásba! Na, alakul a buli! :( Viszont érdekes, hogy a szomszédot átengedték hozzánk. Ezen felbuzdulva, lányom és barátnője arra gondolt, hogy megpróbál kislisszanni, ha másképpen nem megy, a hotelen keresztül, mert dolgozni azért nem ártana elmenni. Senki sem szólt rájuk. Szólt, hogy esetleg megpróbálhatnám levinni Meli kutyát pisilni, mert már két órája türelmesen várt szegénykém. Lejutottunk. Addigra már fél oldalon elengedték az embereket. 

Visszatérve a lakásba, irány újra az ablak. Akkor már kivetkőztek a tűzszerészek, kezdtek elszivárogni a rendőrök, tűzoltók, mentők. Kb fél óra elteltével a parkolót is felszabadították a tilalom alól, lehetett indulni dolgozni. 

Az igazságra akkor derült fény, amikor lányom elkésve a munkából, elmesélte, hogy mi történt  a házban. A főnök hallotta a hírekben, hogy valóban az automatát akarták kirabolni, de nem csak úgy egyszerűen, hanem felrobbantani szándékoztak. De valaki megzavarta őket, mert elmenekültek, viszont a bombát ott hagyták. Ezért volt az egész reggeli műsor. 

Szabadnap lévén, lazítottam a délelőtt további részében. Később nekiálltam főzni. Aztán pontban délben őrült szirénázás! A franc van már megint? Ja! A hónap első hétfője van, sziréna próba! Muszáj rám hozni a frászt? 

Délután be villamosoztam a belvárosba, és végre megkaptam a várva várt igazolást a lakcímem igazolásáról, mert szükségünk van rá a költözés miatt. Hazatérve ebédelni kezdtem. Közben megint akkora robaj volt, hogy még a kutya is összerezdült. Újra petárdáztak. Na, ekkor éreztem, hogy a kötél idegeim vékonyodni, cérnásodni kezdenek.

Szerencsére a délután további része eseménytelenül telt. 

Éljen a szabadnap! Lehet, hogy holnap örömmel megyek dolgozni? 

Hogy elfogták-e a rablókat, nem tudom. De azt igen, hogy senkinek sem kívánok ilyen izgalmasan induló hetet, soha!