Ma,mint minden olyan reggelen, amikor az időjárás engedi, gyalog tettem meg az egy villamos megállónyi távolságot a metrótól a hotelig. Azt nem mondhatom, hogy kellemes őszi idő volt, hiszen csak 3 fokot mutatott a hőmérő, de legalább nem esett. És itt már annak is örülhetünk! Úgyis egész napos (hotel)szoba fogságra vagyok ítélve, kell annyi friss levegő, amit az 5-6 perces séta során szívok. És közben gyönyörködhetek az elém táruló látványban.

Szóval úgy gondoltam, hogy azon az útvonalon megyek, amelyiken első nap sétáltunk a munkába lánykámmal. még áprilisban. Akkor én is,mint annyi más külföldi, tulipánt szerettem volna látni. Igazi holland tulipánt. Ezért a csatorna partján indultunk el. Amszterdam 160 csatornája közül az egyiken. Teljesen vadon, senki által sem ültetve, csak úgy a semmi közepén is nyílnak a tulipánok. Nem szedik le mohó emberek, hogy haza vigyék és a vázájukban fejezze be életét a virág. 

A vízen a vízi tyúk fészke lebegett, sirályok rikoltozva próbálták egymástól elorozni a zsákmányt. Egy hattyú pár egymás mellett úszott. A sekély vízben sárga vízi liliom pompázott.  

A hídon átérve, a fák alatt vízi tyúk sétált. Egy másik fa tövében ludak álldogáltak. Nem is féltek tőlünk.

Időközben eltelt fél év. A vízi tyúk csibéi kikeltek, és a szemem láttára váltak csipogó, pelyhes kiscsibékből a szülők kicsi másává. Őket nem olyan könnyű fotózni, még bizalmatlanok. A hattyú mama is kiköltötte rút kiskacsáját, akiből mára impozáns madár lett. Igaz, még nem hófehér tollruhában úszkál, hanem szürkében, fehér tolla majd csak az első vedlés után lesz. Aztán valószínüleg megtalálja majd a párját, akivel egész életében együtt marad. A napokban a szülei fejüket a szárnyuk alá dugva aludtak a szakadó esőben, ma pedig fejüket magasba tartva úsztak egymás mellett. A gyerekük nem volt velük. Ki tudja, talán már kirepült a családi fészekből? 

A nyár igazán sok látnivalót nem kínált. A meleg miatt sajnos nagyon gyakran volt tele a víz békalencsével. Sokszor a víz alól felbukkanó vízi tyúkok feje és háta is zöld színt öltött. De az a "csúnya pocsolya" csak minket, embereket zavar. Az ott élő állatokat nem. 

Aztán eljött az ősz. Elnyíltak a virágok, a zöld lombokat a színes váltotta fel. Csodálatos színekben pompáznak a levelek. A füvet és a járdát is ilyen gyönyörű levélszőnyeg borítja. Reggelente úgy rugdosom a leveleket, mint egy gyerek.

Most már hűvös, sokak szerint hideg van reggelente. A sirályok sem kergetőztek ma a levegőben, hanem a hídon fázósan pihentek. A híd alá bújva szürke gém üldögélt

.

Napközben, ha süt a nap, ragyogó látvány tárul elém a hotel szobából. De még mindig meg tud lepni az időjárás szeszélyessége. Olyan gyakran képes az eső és a napsütés váltakozni, hogy előfordult, hogy az egyik ablakon kinézve sütött a nap, a másikon kinézve pedig már a zuhogó esőt láttam.

Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Szerencsémre eddig háromban már gyönyörködhettem. Kíváncsian várom a telet! 

Ui:kezdő blogozó lévén még csak ismerkedem sok mindennel. Nézzétek el nekem, hogy a képek ilyen kis sete-suták, ígérem megpróbálok megtanulni fotót szerkeszteni.