Ma egész nap egy réges-régi dalocskát dudorásztam.

"egy lány vagyok csupán a sok közül, ki vidékről a városba kerül, bár úgy döntöttem itt is maradok, én akkor is vidéki lány vagyok"

Hogy az agyam melyik rejtett zugából bújt elő, fogalmam sincs. De felettébb idegesítő, mivel a többi részére nem emlékszem, így olyan volt a dudorászásom,mint egy végtelenített lemez.

Viszont erről jutott eszembe, hogy ma az itteni lakás "előnyeiről" írjak. 

A lakás, amiben lakunk egy 4 emeletes ( szerintünk 5, mert a magasföldszinten egy étterem van, ami inkább az első emeletnek felel meg) ház 3. emeletén van, nagyjából középen. Tavaly nyáron, amikor még csak látogatóban jártunk itt, többször láttunk egy fiatal párt, kicsi babával és egy kutyával. Még a kutyus is kölyök lehetett. De akkor még nem is sejtettük, hogy ők lesznek a felső emeleti szomszédaink. 

Időközben eltelt jó pár hónap, a baba is szépen cseperedett. Aztán pár lakással idébb költözött a lányunk,én meg hozzá, így most pontosan felettünk laknak. És ez az ami néha nagyon idegesítő tud lenni. Főleg olyannak,mint én, aki világ életében falun, családi házban élt.

Itt több gyerekes család is él(t) a környéken, de sokáig nem is tudtuk, hogy van gyerekük. Az alsó szomszédról akkor derült ki, hogy kisbabájuk van, amikor a fürdőszoba felújítás miatt vasárnap délután átjött az anyuka, hogy nem tud aludni a zajtól a gyerek. A felső lakásból sem jött sosem gyerekre utaló nesz, csupán a babakocsit láttunk az ajtón belül. 

Nem így a 4. emeleti kisfiú és a kutya.Amíg nyári időszámítás volt, minden este 10-kor kezdődött a rajcsúr. Én nemes egyszerűséggel csak pamplonai bikafuttatásnak hívom. Érdekes,mert egész nap és este csend volt, de ahogy eljött a 10 óra, mintha a nyakunkba akartak volna szakadni. Azon gondolkodtunk, vajon hol lehet egész nap a kutya és a gyerek? Ketrecben? És 10-kor kinyitják az ajtaját, aztán hajrá, indul a játszás? Mert (persze csak a hangokból következtettük) a kisfiú elkezd futkosni, a kutya meg utána. Mindezt jó nagy trappolás és viháncolás közepette. Ha nagyon emelkedett a hangulat, a kutya elkezd ugatni, amit persze Meli kutya sem tud válasz nélkül hagyni. Most, hogy áttértünk a téli időszámításra, az egész műsor 9-kor kezdődik. Félre értés ne essék, nekem semmi bajom se a gyerekkel, se a kutyával. Nekem is van két gyerekem, és világ életemben volt kutyám is. Tudom, hogy emeletes házban is kell játszania a gyereknek, és másnak is van kutyája, nem csak nekünk. Csak nagyon furcsa, hogy minden zaj lehallatszik az emeletről és néha olyan,mintha az agyamban dübörögnének. 

Aztán pár nappal ezelőtt délután, valamikor 5 körül kezdődött a dübörgés. Lányom a szobájában, én a legkisebb helyiségben tartózkodtam. Mondom Szofinak, hogy repül az idő. Azt hittem csak kb. két perce vagyok itt benn és máris 9 óra? A kisfiúnak valószínűleg vettek egy új játékot. Olyan, lábbal löködős valamit. És nagyon élvezte. Mi meg egymással közöltük, hogy merre jár. "Figyelj anya, indult!... hallom, ideért, már le is pattant a falról. Vigyázz Szofi, feléd megy! igen, már itt van, indul is vissza!" Szinte olyan volt, mintha faltól-falig, koppanástól-koppanásig gurult volna, egy nem gumi, inkább fa kerekű akármivel. Persze a kutya rohant utána. 

Azt hiszem aki mindig is emeletes házban élt, észre sem veszi az egészet. Nekem is csak a csalási ház csöndje miatt furcsa. Ott nyugodtan zajonghattak a gyerekek, senki sem zavart. És felnőve dübörögtethették a duc-duc zenét, senki sem akart agyvérzést kapni tőlük. 

Viszont már annyira megszoktam, hogy ha elmarad az esti futkosás, azon gondolkodom, mi történhetett? Csak nem beteg a gyerek? 

De ettől már csak az a zaj volt jobb napokig, amikor apuka munkából hazaérve lakás felújított. Persze szigorúan este 7 és 9 között. Valami fantasztikus hangja bír lenni egy ütvefúrónak.  Most napok óta csend van. Elkészült a felújítás? 

Szóval, én akkor is vidéki lány vagyok! :)